Egy remek ember távozott közülünk | ![]() |
Írta: Adminisztrátor | |
2010. január 08. péntek 19:25 | |
Horváth Judit megemlékezése Horváth Zoltánról Újabb veszteség érte a magyar sporttörténelmet. Egy kiváló embert, játékost vesztett el a magyar kosárlabda-társadalom. Horváth Zoltán, a Falco-Szova KC Szombathely válogatott centere december 28-án autóbalesetben hunyt el Mindössze 30 éves volt, s óriási jövő előtt állt. A romániai Szatmárnémetiben született, s kosaras pályafutását Zalaegerszegen kezdte meg. A kiváló játékos olyan csapatoknál fordult meg, mint a Veszprémi Egyetem, a PVSK, az Atomerőmű SE illetve utolsó állomásként a Falco KC. Óriási tehetségnek kiáltották ki, aki épp most érte el karrierje csúcsát, ereje teljében volt és bizonyítani akart. Sikerült is neki: amellett, hogy a paksi gárdával Magyar Kupát nyertek 2008-ban, a magyar válogatott tagjaként 2005 óta húzhatta magára a nemzeti mezt. Ahogy két évvel ezelőtt nyilatkozta, kezdetben csak epizód szerepek jutottak számára a gárdában; tavaly azonban alapemberré nőtte ki magát. Orosz László, a kaposváriak centere jó barátja volt a szombathelyi kosarasnak. „Egy csupa szív, őszinte ember volt Cece, akiről csak jót lehet mondani. A pályán egy igazi küzdő volt, addig ment, amíg le nem fújták a mérkőzést; vesztes meccs után pedig napokig romokban hevert. Az a típus volt, aki mindig csak adott, és kellemetlenül érezte magát, ha kapott valamit – emlékezett vissza Benő. - Erdélyben született, s ő sokkal inkább tudta, kimutatta, mit jelent magyarnak lenni, mint mi, akik az országban élünk.” Még Pécsett, 2003-ban ismerkedtek meg, s centerünk elmondása szerint három percbe se tellett, hogy egymásra hangolódjanak. Rengeteg közös élményük volt a balatoni nyaralásoktól kezdve a bulikig. „Egy remek embert veszítettünk el. Habár már fizikailag nem kézen fogható a jelenléte, lélekben mindig velünk lesz. Nem csak nekem, de az egész családomnak is megmarad a hiánya, főleg a gyerekeimnek, mert ők nagyon szerették. De az élet folytatódik, fel kell állnunk. Sajnos visszahozni nem tudjuk, így nem szabad sírnunk sem, hiszen ő sem akarná ezt.” Halálával, a szombathelyi szurkolókat idézve, egy hőst vesztettek el. Egy olyan embert, aki nem csak a pályán, de az életben is példát tudott mutatni az őt körülvevőknek. Rengeteg barátja volt, akiket mindig biztosított is arról, hogy jóban-rosszban mellettük áll. A Kaposvári KK-ból Kiss Kornélnak és Vojvoda Dávidnak adatott meg az a lehetőség, hogy idén, a válogatott kereten belül dolgozhassanak vele. „Zolit nagyon jó játékosnak tartom, aki remek formában, nagy önbizalommal kosárlabdázott – mesélte Kiss Kornél, a KKK irányító játékosa. - A válogatottban vele játszani, edzeni nagy megtiszteltetés volt, hiszen mégis csak az ország egyik legjobb centeréről beszélünk. Emberileg nagyon kiegyensúlyozott, szerény embernek ismertem meg, aki közvetlen, barátkozó, jó kedélyű. Ő az, akire azt mondhatjuk, hogy profi - ő egy igazi példakép.” Kornél elmondása szerint az egész csapatot nagyon felkavarta a tragédia híre. Hihetetlen és felkavaró volt számukra, s mindenkit szomorúsággal töltött el – „Ennyi lenne egy emberi élet?! Tragédia!”. Horváth Zoltánt január 6-án, Sopronban helyezték örök nyugalomra. Ezren kísérték a válogatott játékost végső nyughelyére. „Érdekes volt, hogy amikor leeresztették a koporsóját, a felhők mögül egy pillanatra kisütött a nap – jegyezte meg Benő. – Ez lehet egy jel arra is, hogy ő most jó helyen van, s a lelkünkben tovább fog élni.” A történtek nem csak a vasi csapatot, de az egész országot, a magyar sport világát is megrázták. Gráczer György, a szombathelyiek trénere azt nyilatkozta, a kiváló kosaras emlékére minden évben, a felkészülési időszakban emléktornát fognak rendezni, ahol egykori klubjai, a Falco, a Pécs illetve az Atomerőmű vesznek majd részt, negyedikként egy külföldi csapatot hívnának meg. A Falconak azonban már most is rengeteg lesz a dolga: talpra kell állni, s megmutatni Cecének, hogy nem hiába segítette eddig a gárdát a bajnoki pontszerzésben. „Szükség volt odafenn egy centerre, és megkapták a legjobbat.” Nyugodj békében, Cece! Horváth Judit |